Várakozók jelentésének elemzése 2017. június

Várakozók jelentése elemzés

2017. 06. 01. állapot szerint

Várakozás jellemzői

1. táblázat – Várakozók ellátási forma/típus/altípus szerinti megoszlása 2017. június 1-én

Színkód 1: narancs = szakosított ellátások, zöld = alapellátások

Színkód 2: világoskék = nagyszámú várakozó összes várakozóban (cc. >= 500), lila = nagyszámú várakozó 100 férőhelyre számítva (cc. >= 30)

Az elmúlt hónaphoz képest a várakozói számok kisebb heterogenitást mutatnak, amely leginkább annak köszönhető, hogy a jelentések száma e hónapban elmaradt a szokásostól (lásd később). Jelentősebb változást, amely nem a jelentések elmaradásának számlájára írható, csak a szociális étkeztetésben és a támogató szolgáltatásban láthatunk. A korábbi hónapokban nem volt példa arra, hogy ezer fölé kússzanak e két területen a várakozói létszámok. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy e szolgáltatások esetén milyen tényezők mozdították el a létszámokat az eddig megszokott, legfeljebb néhány százfős értékekről. A jelenség azért is figyelemre méltó, mert emelkedést érzékeltünk e szolgáltatások esetén már az elmúlt hónapban is, amikor a korábbi egy-két száz fős értékekről 700 fölé ugrott mindkét esetben a várakozók száma. Okát azonban egyelőre nem ismerjük.

Ha 100 jelenlegi ellátottra vizsgáljuk a várakozók számát, szintén inkább az állandóság figyelhető meg, legfeljebb kismértékű mozgás érzékelhető a szolgáltatások korábban ismert értékei alapján. Kivéve a támogató szolgáltatást, amelynél a nagy várakozói számokkal jelentősen nőtt a 100 főre jutó várakozók száma is. Míg a korábbi hónapokban gyakran az egy százalékot sem érte el, addig a vizsgált időszakban 15,9%-ot tett ki a várakozók aránya a jelenleg ellátott kliensekhez képest.

Jelentések jellemzői

2. táblázat – Taj-azonosítóval és Taj nélkül regisztrált várakozók számának alakulása 2017. január – 2017. június

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált hónapban visszaesett a várakozók száma. A beadott várakozó igények együttes értékei több mint háromezres hanyatlást produkáltak e hónapban, a tényleges (vagyis a személysoros) várakozói létszám is másfél ezres visszaesésről tanúskodik. Mindez vélhetően a pünkösdi hosszú hétvége számlájára írható. A háromnapos munkaszüneti időszakban a szolgáltatások egy része nem üzemelt, más szolgáltatók sokan csak minimális létszámmal működtek, így a jelentéstétel (amelyre csupán a hónap elsejétől ötödike éjfélig van lehetőség) a szokásosnál több helyen maradhatott el.

1. ábra – Tényleges várakozók számának alakulása (2016. július – 2017. június – fő)

Ha hosszú idősorosan vizsgáljuk a tényleges várakozók számát, látható, hogy idén márciustól lassan esik vissza azoknak a száma, akik valamilyen szociális ellátásra adtak be ellátási igényt. Azonban mindez nem a várakozói igények visszaesését mutatja, hanem a jelentések visszaesésével magyarázható.

3. táblázat – Jelentések összesített jellemzői (2017. január – 2017. június)

A vizsgált időszakban csökkent a jelentők száma és aránya, e hónapban a jelentésre kötelezettek mindössze 64,1%-a tette meg adatszolgáltatását időre, ami közel 10 százalékpontos visszaesés az elmúlt hónaphoz képest, és 16 százalékpontos visszaesés az eddigi legmagasabb mért értékhez képest (2016 októberében 80,1% jelentett). A jelentők arányát részben befolyásolja, hogy a szolgáltatások száma január óta jelentősen nőtt, azonban ez is csak kisebb részben magyarázza az érték alacsony voltát, az elmúlt hónapokhoz képest alacsony értékért főleg a nem jelentők magas száma felel, amely kiugróan magas lett ebben a hónapban.

Ellátásba jutás esélye beadott igények száma szerint

E hónapban azt vizsgáltuk meg az alapadatok mellett, hogy milyen összefüggés mutatkozik a beadott igények száma és a bekerülési esélyek között. Korábbi tanulmányainkban több helyen is kitértünk rá, hogy egy érintett akár 5-14 helyre is bead ellátási igényt, a két-három helyre benyújtott szolgáltatási igények pedig relatíve gyakorinak számítanak. A kérdés: milyen hatással van a bekerülési esélyekre, ha valaki több helyre ad be igényt? A 4. táblázat azoknak az adatait tartalmazza, akik 2016 szeptemberében várakozólistára kerültek és 2017 májusáig valamilyen ellátásban megállapodáshoz jutottak.

4. táblázat – Várakozási és bekerülési értékek 2016. szeptember – 2017. május

2017. május közepéig 13 347 fővel köttetett megállapodás a 2016 szeptemberi várakozói lista alapján.[6] A megkötött megállapodások 77,5%-a olyan várakozói igény alapján jött létre, amelyet csak egy helyre adtak be, 14,4%-a két helyre, 5,1%-a három helyre beadott igénylések alapján realizálódott, és így tovább. Hogy ezeket az értékeket jobban megértsük, érdemes megnézni, hogy az összes várakozó között milyen arányban fordultak elő az előző évben egyszeres, kétszeres, háromszoros stb. igénylések. Ezek alapján jól látszik, hogy bár a megállapodások 77,5%-a egyszeres igény alapján köttetett meg, mindez alacsonyabb érték, mint a 2016-os, összes várakozó között számított ráta, amely 81,8% volt. Így az egy szolgáltatásra benyújtott igények rosszabb hatásfokkal realizálódtak (100 alatti arányszám) mint a két, három, vagy akár több helyre benyújtott igénylések (ahol az arányszámok rendre 100, sőt akár 200 felettiek).

Még tisztábbá teszi a képet, ha azt vizsgáljuk, hogy a 2016-os igénylők esetén, akik végül beju-tottak valamilyen szolgáltásba, milyen eséllyel jutottak be az elmúlt 10 hónapban aszerint, hogy hány helyre adtak be igényt.

2. ábra – Bekerülési értékek beadott várakozási igények száma szerint

Míg az egy helyre igényt benyújtóknak csak a 45,5%-a jutott be 10 hónap alatt valamilyen ellátásba, addig a két- vagy többszörös igénylések potentátjai 56-90%-os eséllyel[7] jutottak megállapodáshoz ugyanez idő alatt. Vagyis a beadott igények számának növekedésével lineárisan nő a bejutás esélye is (ahogy kiinduló hipotézisünk alapján vártuk is).

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy determinisztikus összefüggés van a beadott vára-kozói igények száma és a bejutás esélye között, és a biztos bejutáshoz elég, ha valaki növeli a beadott igényeinek a számát. A szociális ellátórendszer ugyanis – ellentétben az egészségügyi ellátórend-szerrel – nem csupán az ellátási igények számától függően nyújt szolgáltatást a különböző ellátásokban. Szinte minden ellátás esetén a Szolgáltatói Nyilvántartásba bejegyzett engedélyezett férőhelyszámok, létszámkeretek, feladatmutatók szabályozzák a bejutandók (lehetséges bejutók) számát, ami korlátokat állít az ellátást igénylők és a szolgáltatók elé.  Azt is figyelembe kell venni, hogy az itt számolt értékek csak a már megállapodáshoz jutók esetében igazak, akik pedig adott időpontban nem teszik ki az összes, vizsgálatba bevont igénylő felét sem.

Összefoglalás

1. E hónapban jelentősen csökkent a jelentők száma és aránya, ami nagyban befolyásolta a várakozói értékeket. Jó alapunk van feltételezni, hogy a jelentések elmaradása annak köszönhető nagyrészt, hogy a jelentés megtételének ideje a szokásostól több napból álló ünnepi időszakra esett (sok szolgáltatás például nem is működött a hosszú hétvégén).
2. A várakozói értékek arányszámai – az első pontban említettek ellenére – csak kis heterogenitást mutattak, azt jelezve ezzel, hogy az alapvető tendenciák a szolgáltatásokban nem változtak.
3. Mindössze két szolgáltatás mutatott eltérő képet az eddig megszokottól (szociális étkeztetés és támogató szolgáltatás), amelyek esetén relatíve jelentős várakozói létszámnövekedést regisztráltunk.
4. Hipotézisünk igazolódott, miszerint összefüggés van a beadott szolgáltatási igények száma és a bejutás esélye között. Minél több igényt adott be valaki, annál valószínűbb, hogy záros határidőn belül bejut egyik vagy másik szolgáltatásba. Ugyanakkor a bejutás – természetesen – számos egyéb tényezőtől is függ.

A jelentés itt letölthető