Várakozók jelentésének elemzése 2017. május

Felmerül a kérdés, vajon milyen szolgáltatásokban köttetnek meg a megállapodások? Mennyiben egyezik a várakozáskor jelzett igény és a későbbiekben kapott ellátás? A vizsgált csoportban mindössze minden második esetben egyezett a beadott igény a később megkötött megállapodással.

Várakozók jelentése elemzés

2017. 05. 01. állapot szerint

Várakozás jellemzői

1. táblázat – Várakozók ellátási forma/típus/altípus szerinti megoszlása 2017. május 1-én

Színkód 1: narancs = szakosított ellátások, zöld = alapellátások

Színkód 2: világoskék = nagyszámú várakozó összes várakozóban (cc. >= 500), lila = relatív kisszámú várakozó mellett (<500) nagyszámú várakozó 100 férőhelyre számítva (cc. >= 30)

Továbbra is a korábban látott tendenciák érvényesülnek. Az idős célcsoport minden tekintetben dominálja a várakozó listákat. Minden négy főből három az idősellátás egyik vagy másik szolgáltatásába szeretne bekerülni. Relatív nagy várakozói számmal találhatunk még egy-egy ellátást a fogyatékos, hajléktalan és pszichiátriai szakosított ellátásban. A szolgáltatások többségében a várakozózók száma alacsony. Az összes várakozói igény 93,4%-ban a szakosított ellátásokban jelentkezik. Vagyis a szociális alapellátás súlya ebben a tekintetben csak töredéke a szakosított ágazati formának.

Fajlagos értékek alapján is hasonló megoszlásokat láthatunk. A 100 főre eső várakozók száma a vizsgált időszakban minden esetben a szakosított ellátásokból kerül ki a vizsgált időszakban.

Jelentések jellemzői

2. táblázat – Taj-azonosítóval és Taj nélkül regisztrált várakozók számának alakulása 2016. december – 2017. május

1.ábra – Tényleges várakozók számának alakulása (2016. június – 2017. május – fő)

Az előző hónaphoz képest minimálisan csökkent a várakozók száma, ami leginkább a jelentések elmaradásának számlájára írható (lásd 3. táblázat). Bár összességében nőtt a Taj-azonosítóval jelentők száma,[3] csökkent ugyanakkor a nincs várakozót jelentők száma. Eközben nőtt a szolgáltatások száma. E hármas hatás együttesen a jelentések összes szolgáltatáshoz viszonyított arányának csökkenését hozta magával.

3. táblázat – Jelentések összesített jellemzői (2016. december – 2017. május)

Ellátásba jutás esélye

Az e havi várakozói számok mellett megvizsgáltuk, hogyan alakult a sorsa az ágazatban azon személyeknek, akiket 2016. szeptember 1-én Taj-azonosítóval rögzítettek várakozóként a jelentési rendszerben. Ők az a réteg, akik egyedi azonosítójuk alapján nyomonkövethetők, így kideríthető, 1) sikerült-e nekik bejutni az általuk igényelt ellátásba, vagy valamilyen ellátásba, és ha igen, 2) mikor és 3) hova.

2016 szeptemberében 34 974 Taj-azonosítóval rendelkező szolgáltatási igényt regisztráltunk. Ez összesen 27 824[5] fő várakozót jelentett (vagyis személyt). Ehhez képest mindössze 11 819 esetet találtunk 2017 április 10-ig,[6] amely valamilyen módon realizálódott, vagyis az ekkor felmerült igényekből az eltelt idő alatt ennyi megállapodást kötöttek meg az érintettekkel (egyes esetekben határozattal kerültek be valamilyen gyermekvédelmi ellátásba – lásd később). Ez a várakozásra jelölt szolgáltatási igények 33,8%-a. Egyénenként (személyenként) számolva pedig az érték még alacsonyabb, mindössze 7968 fő.[7] Vagyis a 2016 szeptemberében várakozóként regisztrált 27 824 egyénből az elmúlt közel nyolc hónapban[8] 7968 fővel köttetett valamilyen (egy vagy több) ágazati megállapodás, ami a vizsgált sokaság[9] 28,6%-a. Ezek szerint a többség, azaz 71,4%, közel nyolc hónap alatt sem jutott be a kívánt szolgáltatásba.[10] A helyzetet tovább árnyalja, hogy a 7968 főből 4575 már ekkor is igénybe vett valamilyen ellátást, vagyis teljesen új igénybe vevőnek csupán 3393 fő számított. A 2016 szeptemberében várakozóként regisztrált 27 824 főből 13 792 már a várakozói listára kerüléskor is rendelkezett érvényes megállapodással (vagy határozattal). Vagyis az összes várakozó közül 14 032 számított ekkor új igénybe vevőnek. Ezek szerint nyolc hónap elteltével  az ekkor új igénybe vevőnek számítók 24,2%-a, közel a negyede került be a szociális ágazatba.

Ezekkel az adatokkal nyers becslés végezhető, ami alapján megtudhatjuk, kb. mennyi időre van szüksége egy várakozónak (összesített átlagban), hogy biztosan bekerüljön valamilyen szolgáltatás-ba.[11] Ha a bejutás lassulásával is számolunk (lásd később), akkor ahhoz, hogy mindenki bejusson, elvileg kb. ötször ennyi időre van szükség, vagyis mintegy 40 hónapra, ami kb. 3,3 év.

A megkötött megállapodások aránya az eltelt időszakban a következőképpen alakult havi bon-tásban (4. táblázat).

4. táblázat – 2016 szeptemberétől várakozó státuszból szociális ágazatba kerültek megállapodásai-nak megoszlása és kumulált aránya a vizsgált időszakban

Jól látható, hogy a megkötött megállapodások száma (szinte) folyamatosan[12] csökkent, ahogy teltek a hónapok. Míg az első háromban a megállapodások felét kötötték meg az érintettekkel, addig a megállapodások másik fele négy és fél hónap alatt köttetett meg.

A 2016 szeptembere óta ellátásba kerültek 91%-ban szakosított ellátásra adtak be eredetileg igényt, 9%-ban pedig valamilyen szociális alapellátásra. Ehhez képest az eredetileg igényelt ellátás jellemzők (forma, típus és altípus) és a későbbiekben megköttetett tényleges megállapodások besorolása között lényeges eltérést találunk.

5. táblázat – Eredetileg jelölt szolgáltatás és megkötött megállapodás szolgáltatástípusának egye-zése

Az ellátási formák (szakosított vagy alapellátás) tekintetében is csupán 72%-os egyezést mértünk, ami azt jelenti, hogy a 2016-ban beadott szolgáltatási igény formája és a későbbi megállapodás ellátási formája között minden négy esetből egy nem egyezik. Az ellátási típusok és altípusok pedig már csak minden második esetben egyeznek az eredetileg benyújtott igényekkel. Összességében minden második ellátásba bejutó egyén az eredeti ellátási igényéhez viszonyítva (típus és altípus szerint) egy másikban jut megállapodáshoz (részleteket lásd a 6. táblázatban).

6. táblázat – Eredetileg jelölt szolgáltatás és megkötött megállapodások száma és aránya a vizsgált sokaságban

A táblázat arra a kérdésre ad aggregált választ, hogy a várakozói státuszból időközben bejutók eredetileg beadott ellátási igényéhez képest milyen megállapodások köttettek meg a vizsgált csoporton belül tételesen (ellátási altípusok szerint). 100% vagy e feletti egyezést csak kis (kisebb) létszámú várakozókat tömörítő ellátási altípusokban mérhetünk. Azonban ezekben sem biztos, hogy pontosan azok az egyének jutottak be egy-egy szolgáltatásba, akik eredetileg ellátási igényüket oda beadták, így várakozólistára kerültek. A táblázat részletesen mutatja az előző, 5. táblázat által bemutatott értékeket, és megerősíti az előbb elmondottakat, hogy csak részleges egyezés van az eredetileg benyújtott szolgáltatási igények és a ténylegesen megkötött megállapodások között.

A nagyobb létszámú várakozókkal jellemzett ellátási formákban csupán a várakozók részsokasága jutott szolgáltatáshoz. Ez pedig azt is jelenti, hogy ezekben az ellátástípusokban hosszabb várakozási idővel és kisebb bekerülési eséllyel kell számolnia az igénybe vevőknek – jellemzően ilyenek az ápolást, gondozást nyújtó ellátási formák. Ez az egyik fő oka annak, hogy a várakozók egyrészt több helyre adják be az igényeiket, másrészt, ha köztes megoldáshoz sikerül jutni, elfogadják – ha csak átmeneti jelleggel is – az egyéb gondozási formákat, csak hogy ne maradjanak teljesen ellátás nélkül.

Összefoglalás

2. A jelentések számában nincsenek jelentős eltérések az elmúlt hónapokhoz képest.
3. Továbbra is a szakosított ellátásokban mérjük a domináns várakozói értékeket.
4. A jelentések jellemzőit az utóbbi két hónapban befolyásolta a fejlesztő foglalkoztatásban újonnan bejegyzett szolgáltatók száma. Így hiába maradt közel azonos a jelentési hajlandóság jelentési számokban, a jelentések aránya elmaradt a korábbi hónaphoz képest.
5. A várakozói státusz változásának vizsgálata megmutatta, hogy a várakozói jegyzékeken lévőknek csupán egyharmada jut be néhány hónapon belül az ellátásba.
6. Az ellátásba kerülés gyakran nem az eredetileg jelölt szolgáltatásban realizálódik, hanem akár egy teljesen más szolgáltatási formában, típusban vagy altípusban.
7. A becslések szerint átlagban mintegy 3,3 év alatt kerülhet be minden várakozói státuszban lévő egyén valamilyen ellátásba.

A jelentés itt letölthető